A taurint legtöbben a régen megengedett, magas dózisú koffeint tartalmazó energiaitalokból ismerjük, így az lehet a benyomásunk, hogy ez valami káros stimuláló hatású anyag. Azonban az energiaitalokba a túlzott koffein tartalmuk által okozott kellemetlen mellékhatások enyhítése miatt tették bele anno. Nélküle annyi koffein kellemetlen hatású lett volna. A taurin egy aminosav szerű organikus sav, mely az emberi szervezet tömegének kb. 0,1%-át adja ki és kulcsfontosságú szerepet tölt be szervezetünk egészséges működésének számos területén. Az ember, sok állattal ellentétben, elvesztette a taurin szintetizáló képességét, így megfelelő szintjének fönntartásához külső (élelmi) forrására szorulunk. Taurint kizárólag állati eredetű élelmiszerek tartalmaznak. A tejtermékek alig, a húsok egy keveset (30-160 mg /100 g), míg az olyan tengeri herkentyűk, mint a rákok, kagylók és lábasfejűek a húsokénak kb. tízszeresét tartalmazzák (300-900 mg /100 g). Ezek a magas taurin tartalmú élőlények pont azok, melyek őseink számára a leginkább hozzáférhetőek voltak, hiszen partközelben találhatóak és még csak kifogni sem kell őket, csak összegyűjtögetni. A biológusok által egyre elfogadottabb ún. „Aquatic ape” elmélete szerint ezek voltak főbb táplálékaink és ezek magas omega-3 DHA tartalma miatt fejlődhetett ekkorára az agyunk. Talán taurin tartalmuk is hasonlóan fontos tényező lehetett? Bárhogy is, úgy néz ki, magas taurin tartalmú étrendre vagyunk „tervezve”. A mai nyugati táplálkozásra a kagyló, rák napi többszöri fogyasztása nem éppen jellemző, így a taurin fogyasztás is alacsony (30-400 mg /nap). Az eddigiekből az következik, hogy taurin pótlásra lenne szükségünk. Ha ez így van, akkor az alacsony taurin szinttel rendelkező emberek körében magasabb kell legyen a civilizációs betegségek előfordulása, a magas taurin fogyasztású népcsoportok meg egészségesebbek kell legyenek. A taurin kiegészítésnek meg csökkentenie kell a betegségek kockázatát, vagy a már kialakult betegségek tüneteit kell, hogy enyhítse. Lássuk így van-e?
Tovább
